Dárdai István:
Boldog vagyok

Boldog vagyok
hogyha ajkam kiejtheti nevedet.
Boldog vagyok
hogyha látom tündöklő kék szemedet.
Ha messze vagyunk egymástól
akkor is boldog vagyok,
Mert a távolból egy kék szem
akkor is felém ragyog.

Boldog vagyok,
ha tavasszal nyílik a sok kis virág
Óh, mert azok finomsága
forrón emlékeztet rád
Mesélve futó patakkal
pajzánkodva csevegek,
Hiszen annak minden habja
csilingeli nevedet.

Boldog vagyok
télen, nyáron, hóban, fagyban, mind az
Ha az a mese
amit egy lányszív súgott mind igaz.
Boldog vagyok,
boldog vagyok akármeddig fejteném
Tovább úgysem jutnék,
hisz tényleg boldog vagyok én.

1934. márc. 7.