Dárdai István:
Majd ha meghalok

Majd ha elbúcsúzunk, útjaink szétmennek
Te elmész nyugatra, én meg majd keletnek
sosem találkozunk, de én mindig sírva
S édes emlékekkel gondolok rád vissza.
Egyszer aztán egy bús őszi alkonyatkor
Te már talán boldog asszony leszel akkor
Hírül hozzák, hogy bús halálrévbe értem
Tudom, hogy Te akkor, imádkozol értem.

1934. máj. 12.