Langy május éjszakán ragyog a holdvilág
Édes szagot áraszt a sok akácvirág.
Te már otthon szunnyadsz
zöld kis zsaluk megett
S én az éjszakába suttogom nevedet.
Akácillatosan, szép május éjszakán
Bezörget sóhajom kis szobád ablakán.
Te már alszol. Én belopózom csendesen,
Sóhajtásid és lélegzésed meglesem.
Most feltörő, boldog mosoly ül arcodon
Szegénykém, talán boldogságról álmodol.
Én kezembe fogom finom kis kezedet
S csókká váltom rajta forró szerelmemet.
Azután csendesen felkelek s távozom
Az égen átrezdül egy lágy, halk fuvalom
Míg sóhajom a holdas éjszakán hazaszáll
Bolond szívem ismét vidám dalt muzsikál
S míg ajkadon ott ül a boldog mosolyod
Szobádban otthagyom az akácillatot.

1934. máj. 1.